In memoriam
Nagy Józsefné, Cofi Néni (Bakondi Erzsébet)
1935. szeptember 19-én született Tiszabőn, Szolnok megyében. Iskoláit itt kezdte, majd Törökszentmiklóson érettségizett. 1955-ben került Pécsre a Tanárképző Főiskolára, ahol három év múlva biológia-testnevelés szakon általános iskolai tanári diplomát szerzett.
Eközben ismerkedett meg későbbi férjével, Nagy Józseffel, kivel 1960-ban házasságot kötöttek, hogy a következő 56 évet egymás szeretetének, leányuk, Andrea felnevelésére, és unokájuknak, Máténak szenteljék.
A tanári pályáját 1958-ban a pécsi Istenkúti Általános Iskolában kezdte, ahol testnevelést-biológiát és éneket tanított. Már fiatal osztályfőnökként is megértette, - s ezt élete végéig vallotta – hogy a felnőtté válás fontos része a gyermeklét gondtalan, játékos korszaka, a világot felfedező ifjúkor, melynek lüktető erejét kell tovább adni tanítványainknak, és kollégáinknak. Ennek szellemében tanított, szervezte saját, és közössége életét. Arra is volt ideje, energiája, és belső késztetése, hogy segítsen másokon, kiknek erre szükségük volt, itthon, vagy a határon túl.
Tizenkét év múlva, 1970-ben, egy kis kitérő után (a pécsi Bánki Donát Körzeti Műhelyben háztartási ismereteket tanított), került a pécsi Komarov, a későbbi Babits Mihály Gimnáziumba. Erre az időszakra esett a tagozatos osztályok kialakítása, - így a testnevelés tagozaté is – melynek helyi tantervének tervezésében fontos szerepet vállalt. A testnevelés tanítás mellett, egyre inkább foglalkoztatta korábbi szenvedélye, a népi ipaművészet. Szépérzékéhez remek kézügyesség, stílusérzék és kreativitás párosult. Az akkori gimnáziumi keretek közt, lehetősége adódott egy ilyen típusú fakultáció beindításra, melyből érettségi vizsgát is lehetett tenni. Irányításával a tanulók - gyakorlatilag lányok – „mesterműveket” készítettek (terítőket, hímzéseket), melyek ma is sok helyütt díszítik a karácsonyi asztalokat. E munkássága hamarosan túlnőtte az iskola falait, egyre több városi, megyei, országos és külföldi kiállítással jelentkezett. Gyönyörű alkotásait számos díjjal ismerték el, végül 2000-ben a Kulturális Örökségünk Minisztériuma „Életfa” kitüntetését vehette át.
A katedrától 1992-ben, 34 évnyi csodálatos esztendő után vett búcsút, de azóta sem szakadt el az iskolától. Itt volt, ha tudott segített, jelen volt ünnepeinken, formálta az újjá alakuló közösséget. Tudta, ez az élet rendje. Tudta, hogy a halálra az életünkkel lehet felkészülni. Tudta, hogy a Teremtőtől ajándékba kapott életünk, ha jól sáfárkodunk vele, mások számára is ajándék.
Kedves Cofi Néni! Távozásod az itt maradók számára fájdalom és bánat, de Te, már biztosan tudod, - a földi létünk alatt soha meg nem tudhatót – a Titkot! Ez így jó!
Jó volt a tanítványodnak lenni, jó volt a kollégádnak lenni. Köszönjük!
A PTE Babits Mihály Gimnázium tanulói és dolgozói nevében búcsúzunk Tőled!
Isten veled Cofi Néni!
Kollégáid
Pécs, 2016. február.
Fotó: Selényi Zoltán
