150 éve jelent meg Madách Imre Az ember tragédiája című emberiségkölteménye. A romantika korának mindössze néhány olyan magyar irodalmi alkotása van, amely a nemzeti látószögön túllépve egyetemes emberi kérdéseket tett fel és kereste rájuk a választ.

E néhány mű közül is kiemelkedik Az ember tragédiája. Madách a művet 1859 februárja és 1860 márciusa között írta, és a kéziratot 1861 májusában küldte el Arany Jánosnak, aki néhány sor elolvasása után silány Faust-utánzatnak vélte és félretette. Később mégis továbbolvasta a kéziratot. Belátta, hogy ítélete elhamarkodott volt. Megállapította, hogy a mű szerkezeti és gondolati felépítése hibátlan, ám javaslatot tett arra, hogy megjelöli a nehézkesnek ítélt szöveghelyeket, feltünteti módosítási javaslatait. Madách elfogadta Arany segítségét, és többnyire elfogadta szövegszerű javításait. Az ember tragédiája ebben a „javított” változatban került kiadásra 1862. januárjában, éppen másfél évszázada.


    Erre a jeles irodalomtörténeti eseményre emlékeztünk április 4-én, a projektnapon. A babitsosok számos program kínálatából választva válhattak tevékeny, alkotó részeseivé a megemlékezésnek. Jó hangulatban telt a nap, sok szempontból közelítettünk a magyar irodalom egyik legjelentősebb drámai művéhez, amely új tartalmakkal, jelentésekkel frissülve, napjainkig őrzi jelentőségét. Mai aktualitását nemcsak több rendezői koncepció, színpadra állítás jelzi, de Jankovics Marcell mostanában befejezett rajzfilm-adaptációja is. Ugyanakkor a Tragédia problémafelvetése élő és jelenlévő az európai köztudatban is. A The Economist gazdasági lap például a 2010. decemberi számában, a haladás válságát elemző esszéjében hivatkozik Madách művére: »A folyamat legjobb modern tanmeséje volt, jóval megelőzve a korát. 1862-ben Madách kiadta Az ember tragédiáját, az ipari kor „Elveszett paradicsomát”. A verses dráma (…) leírja, hogyan űzetett ki Ádám és Éva a Paradicsomból, tagadja Istent, és arra sarkall, hogy az Édent saját erőfeszítésünkkel teremtsük újjá. „Az én istenem én magam vagyok” – állítja büszkén – „bármit visszaszerzek, az joggal az enyém. Ez minden erőm és büszkeségem forrása.”« – Nagy Katalin [vissza]fordítása.
 


Pethőné Nagy Csilla

Projektnap záróesemény - galéria

 

A projektnapot dokumentumcsoport örökítette meg, beszámolóikat a szükséges utómunkákat követően rövidesen itt publikáljuk.